Magyar álom, amerikai álom Nőtt-e a lemaradásunk a Szilicium-völgyhöz képest?

Forbes cimlapÜlök egy konferencián Budapesten, rengeteg ismerős arc, ott van a magyar venture capital / kockázati tőke világ színe-java és hosszú beszélgetés zajlik arról, nőtt-e a lemaradásunk a Szilicium-völgyhöz képest?

Jönnek pro és kontra érvek technológiákról, cégméretekről, befektetett összegekről, miközben én azon tűnődöm: ez a kérdés számomra nem értelmezhető! Budapest és a Szilicium Völgy távolsága földi eszközökkel nem mérhető. Fényévekről van szó. Egy átlagos magyar startupnak fényéveket kellhet megtennie, ha ott érvényesülni akar. Ez a távolság tehát a magyar alapítók életében nem járható be. Másrészt pedig a Szilicium völgy Budapest szomszédjában van, sétatávolságban. Egy napi járóföldre se’.

A kulturális távolság olyan mértékű, amely csak egy dimenzió-ugrással tehető meg. Ezt a kulturális dimenzió-váltást a sikeres magyar startupok úgy oldották meg, hogy egy nem magyarországi születésű co-foundert, társalapítót vontak be. A sikeres cégek, mint a szentháromság (LogMeIn, Prezi, Ustream) így működnek, de hasonlóan dolgozik például a Gawker is, amit az amerikai alapító magyar munkatársakkal működtet.

A magyarok siker-modellje, az a kulturális modell, ami a sikert irja le, gyökeresen különbözik az amerikaitól. Az Amerikai Álom a big picture-t tekintve amúgy megdőlni látszó modellje talán a tech-startupok világában tartja még magát leginkább. Eszerint: work hard, play by the rules, you can get ahead. Persze ennek a Szilicium-völgyi változata úgy hangik: work hard, hack/bend the rules, and get ahead. Ehhez viszont az szükséges, hogy pontosan tudják, hogy mik a szabályok, és ezért tudnak tőle okosan eltérni. Ha nem ismered a területet, mint a tenyeredet, akkor nem fogsz tudni short-cut-okat megtalálni, mert a járatlan utak, amiket találsz, azok egyszerű zsákutcák lesznek, amit a helyiek már régen felfedeztek de jó ideje nem járnak arra. Mindeközben a Magyar Álom modellje az utóbbi 100-150 évben biztosan az, hogy igyekszem megtalálni a kiskaput, hogy bekerüljek a belső körbe, azok közé, akik hozzáférnek a húsosfazékhoz.

Azoknak a cégeknek, amelyek elfogadják, hogy nem nekik kell meghódítani Amerikát, hanem Amerikának kell meghódítani őket, a Valley a szomszéd falu. Amerikában mindenki amerikai, aki az akar lenni. (Próbáljuk csak meg behelyettesíteni ide más országok nevét… Anglia… Franciaország… Indonézia.. Svájc…. nem megy!) Azok számára, akik elfogadják a szabályokat (akár azért, hogy később meghágják őket) az amerikai piac működik. A szabályok sem bonyolultak: helyi co-founder, CEO szintű folyamatos jelenlét, helyi cég, helyi ügyfélbázis, profi, hight-tech pitch, újra és újra ugyanúgy előadva, folyamatos helyi networking, hazai fejlesztőbázis csúcsra járatva…

Visszakanyarodva kiinduló pontunkhoz: a kérdést tulajdonképpen úgy érdemes feltenni: van-e módja annak, hogy valaki itthonról hiperűr-sebességre kapcsoljon, és sikeressé legyen Szilicium-völgyben? Szerintem a válasz hasonlatos ahhoz, mely szerint elérhető-e a megvilágosodás? A megvilágosodás minden pillanatban egy lépésre van tőlünk, mindeközben egyszersmind elérhetetlen távolságban. Tehát: törkedni kell rá. El kell kezdeni a magyar alapítók kulturális átprogramozását, de-konteminációját és meg kell kezdeni az amerikai rész-tulajdonosok felhatjását. A dimenzió-ugrásra nincs garancia, de egyébként bizonyosan zsákutcába jutunk.

Karafiáth Balázs, PhD
San Francisco – Budapest
Kulturális alkimista, a Neumann Society ügyvezető igazgatója

© Neumann Society 2014 - 2016.